A kezdetek
Ha nagyon vissza akarok menni az elejére, akkor azt mondanám:
én „cementes zsákkal a kezemben” születtem.
Nem szó szerint persze, de az építőipar mindig ott volt körülöttem.
Dolgoztam lapátoló segédmunkásként, megfordultam a generálkivitelezésben, később az építőanyag-kereskedelemben kötöttem ki.
Ez volt az én világom.
Ismertem az embereket.
Ismertem a működést.
És azt hittem, értem a piacot.
2016 környékén kezdett el bennem motoszkálni egy gondolat:
Miért nincs egy normális online építőanyag-kereskedés?
Az OBI és a Praktiker kivételével gyakorlatilag senki nem szolgálta ki online azokat, akik felújítani akartak. Pedig az igény ott volt. Legalábbis én így éreztem.
A „piackutatás” szó akkor még nem sokat jelentett számomra.
Nem adatokat láttam.
Hanem helyzeteket.
Beszélgetéseket.
Problémákat.
Így született meg fejben a felujitaswebaruhaz.hu.
Nulla pénz, maximális hit
Egy fillérem nem volt.
Ez nem túlzás.
Viszont volt három dolog, amiben akkor kőkeményen hittem:
- meg tudom építeni a rendszert,
- van rá piaci igény,
- és tele voltam motivációval.
Akkor ez a hármas mindennél erősebbnek tűnt.
Ma már tudom, hogy önmagában kevés,
de akkor elég volt ahhoz, hogy elinduljak.
Az a telefonhívás Edelénynél
- augusztus 4-én Edelényben jártam.
Épp egy ügyféltől jöttem ki, amikor felhívott a főnököm.
Valamiért számonkért.
Őszintén szólva már fel sem tudom idézni, mi volt az apropó.
Csak a stílus maradt meg.
Az a klasszikus vallató, nyomásgyakorló hangnem, amit addigra már túl sokszor kaptam meg.
Letettem a telefont.
Félreálltam az út szélén.
És harminc percig csak álltam ott.
Felfordult a gyomrom.
Rosszul voltam.
Ez már nem az első alkalom volt.
A düh elhomályosította a józan észt.
Elindultam a központba.
Leadom az autót, és azonnal felmondok.
Ennyi volt.
Elegem lett.
Útközben felhívtam Verát, a feleségemet, és elmondtam neki, mire készülök.
Szerencsére megállított. Nem lebeszélt, hanem megfékezett.
Hatvan kilométerrel később újra félreálltam, ezúttal egy benzinkútnál.
Ott már nem a düh beszélt, hanem az ész.
És ott született meg a valódi döntés.
Ez volt a fordulópont.
Szabad ember – legalábbis lélekben
Onnantól nem titkoltam tovább, mivel akarok foglalkozni.
Két ajánlatot is kaptam:
- egy nagy festékbolttól,
- és egy nagy tüzéptől.
Mindkettő azt akarta, hogy velük csináljam meg a Felújítás webáruházat.
Végül a tüzépet választottam.
Egyszerű okból: a kereskedelmi vezetője az egyik legjobb barátom volt, korábbi kollégám.
Ha most visszatekernénk az időt, ugyanígy döntenék.
A rendelkezésre álló információk alapján minden stimmelt:
- nagy cég,
- nagy készlet,
- nagy forgalom,
- baráti légkör,
- maximális bizalom.
És tényleg megkaptam mindent, amit ígértek.
A barátom tartotta a szavát.
Papíron ez tökéletes környezet volt.
November 1-től szabad ember voltam.
Legalábbis lélekben.
Emlékszem arra az érzésre, felszabadító volt.
Őszintén: ritkán voltam olyan boldog, mint akkor.
Ez az állapot hónapokig tartott.
Vera végig mellettem állt.
Támogatott mindenben.
Azt viszont egyikünk sem sejtette, mi vár ránk.
A nagy terv és a valóság pofonja
A fejemben ez így nézett ki:
két év, és havi egymillió forintot ki tudok venni a cégből.
Úgy gondoltam, felkészült vagyok.
Azt hittem, minden adott a sikerhez.
A valóság ehhez képest:
négy éven át nem kerestem többet bruttó 300 000 forintnál havonta.
Bruttó.
Ez leírva is fájdalmas.
Amint kiléptem a munkahelyemről, egyéni vállalkozást alapítottam, és gőzerővel belevetettem magam a webshop építésébe.
Az akkori tudásommal, napi 10–12 óra munkával, öt hónap alatt eljutottam oda, hogy elvileg lehetett volna vásárlókat kiszolgálni.
Az első valódi vásárlók azonban csak több mint egy évvel később,
2019 januárjában érkeztek.
Utólag egyértelmű:
túl nagy fába vágtam a fejszémet.
A „marketing guru” mocsár
A problémák ott kezdődtek, amikor alvállalkozókat kellett találnom.
Ez az online világ egyik legátláthatatlanabb része.
A kereskedelmi tapasztalatom segített kiszűrni a teljes kóklereket,
de egy alapvető hibát újra és újra elkövettem.
Elhittem, hogy ha egy cégvezető profi, akkor a munkát is profi emberek végzik.
A valóság gyakran más:
- egy tapasztalt vezető eladja a szolgáltatást,
- a munkát egy junior kapja meg,
- aki tapasztalat híján elégeti a pénzedet.
Te pedig csak nézel.
Évek kellettek ahhoz, hogy kialakuljon az a „zsoldoshadsereg”, akikkel ma bármilyen csatába elmennék az online kereskedelemben.
Szabadúszók, kis csapatok, ahol a vezető dolgozik, nem csak irányít.
És ami fontos:
nekik nincs szükségük új ügyfelekre.
Tele vannak munkával.
Ez mindig jó jel volt.
Egy webshop nem egy szakma
Hanem legalább tíz.
Külön ember kell:
- fejlesztésre,
- automatizálásra,
- grafikára,
- Google hirdetésekre,
- Facebook és Instagram hirdetésekre,
- TikTokra,
- adatelemzésre,
- marketingstratégiára,
- SEO-ra,
- hírlevélre.
Meg lehet próbálni mindezt egyetlen „mindent is tudó” cégre bízni.
De a végeredmény pontosan olyan lesz, mint egy mindent tudó robotgép:
semmit nem csinál igazán jól.
Számok, amik nem hazudnak
2018: nulla forint árbevétel.
2019 január: 400 ezer forint.
2019 december: 1,5 millió forint.
Az egész éves árbevétel 2019-ben alig érte el a 16 millió forintot.
Ekkor már 13 millió forint volt a befektetésünk a projektben,
és ennek még csak a töredéke jött vissza árrésből.
2020-ban végre történt valami.
Ötszöröztük a forgalmat: 80 millió forint árbevétel.
2021-re duplázni akartunk.
2023-ra 500 milliót tűztünk ki célul.
Ez már nem álmodozás volt.
Számokkal alátámasztott terv.
A bukás, ami nem rajtunk múlt
Aztán jött valami, amire nem lehetett felkészülni.
A vállalatot eladták a fejünk fölül.
Az új tulajdonos nem látott potenciált a fejlesztésben.
Fél év alatt csődbe vitte azt, amit egyébként milliárdos vállalkozásként vett át.
2020 decemberében a felujitaswebaruhaz.hu bezárt.
Az akkor már öt fős, kiváló csapat szélnek lett eresztve.
Én pedig ott álltam megtörten, és csak néztem.
Három év munkája.
Szinte nulla pénzkeresettel.
Ment a lecsóba.
Ez volt az első nagy bukás.
De ekkor már ott volt a fejemben egy másik gondolat, Egy új elképzelés.
Még csak bontogatta a szárnyait, de már létezett.
Erről szól a következő rész.
